ILYEN HATÁSSAL VAN A SOCIAL MEDIA A NŐKRE, AVAGY A KÖZÖSSÉGI OLDALAK CSAPDÁJA
A közösségi média használata mára már rutinná vált. Egy olyan hatalommá nőtte ki magát, amelyben egyaránt tudja magát képviselni egy közember, egy celeb, egy multi cég, vagy esetleg a sarki ABC. Nincsenek sem határok sem szabályok.
A „Z” generáció gyermekkorától kezdve, az „X” „Y” pedig fiatal felnőttként kísérte végig a social media beszivárgását a mindennapokba. Kezdve azzal, hogy alig vártuk, hogy a suliból hazaérve MSN-ezzünk a barátainkkal, ami a mai Messenger app teljesen kezdetleges asztali verziója volt, folytatva az IWIW és a Myvip oldalaink megalkotásával, amik a mai Facebook elődjei voltak.
Már akkor elkezdődött… szépen lassan beivódott a tudatalattinkba az, hogy ezeken a felületeken lehetünk bárkik, akik csak akarunk. Azt közvetítünk, amit csak szeretnénk, és olyan formában, ahogyan szeretnénk. Ez most akkor jó vagy rossz?
A helyes válasz szerintünk valahol a kettő között van. A Virtuális Én megalkotása közben hatalmas csapdákat állíthatunk magunknak. Az emberek nagy része tökéletes, boldog, problémáktól mentes életre vágyik, így ez az, amit közvetít. Lemegy az edzőterembe, készít egy képet, ami alá több olyan komment is érkezik, hogy „De csinos vagy” amiktől ténylegesen azt gondoljuk, hogy ő igenis szuper csinos. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, és követed a tökéletes életüket, közben te otthon rosszul érzed magad azért, hogy nem lehetsz ilyen. Egy irodába kell ülnöd egész nap, ahol a szemét főnököd ugráltat, kikell találnod a vacsorát, otthon rendet kell rakni és főzni mert a háztatást is te vezeted persze mindezt a gyereknevelés mellett. Ezek miatt te nem tudsz eljárni, edzeni vagy nem sminkelsz olyan ügyesen, mint mások, nem olyan szép a hajad, mint nekik mégis követed őket megágyazva ezzel a saját boldogtalanságodnak. Sanyargatod magad azzal, hogy mindenkinek jó csak neked nem.
Ez a csapda nem más, mint az Álvalóság. Tökéletes problémamentes élet nem létezik. A problémákat, a gondokat és a terheket nem osztjuk meg az egész világgal. Csak a jó dolgokat közvetítik az emberek, így könnyű azt hinni, hogy csak ezekből áll az életük. Mi pedig követjük ezt az álvalóságot, sóvárogva, kiéhezve és becsapjuk saját magunkat azzal, hogy nekünk sosem lesz „ilyen jó” a hajunk, a férjünk, vagy a sminkünk.
Nem egyszerű nőként felvenni a harcot a social médiában sugárzott tökéletességgel szemben. De véleményünk szerint a tökéletesség nem létezik. Az Álvalóság csapdájából pedig úgy tudunk a legegyszerűbben kimászni, ha a tükörbe nézve hálásak vagyunk, azért amit látunk, ha pedig nem akkor teszünk érte, hogy változzon, de csak és kizárólag magunkért és nem a társadalom által előírt szépség ideálnak megfelelve, vagy a közösségi oldalakon sugárzott ideáknak megfelelve. Nem vagyunk egyformák, rá kell jönnünk, arra, hogy nekünk mi a jó. Figyelembe vesszük a saját értékeinket, azt tesszük, ami számunkra a legjobb, és nem hagyjuk, hogy ezek a felületek meggyőzzenek arról, hogy a mi életünk kevésbé jó, mint bárki másé.
